„Jelszavaink valának: haza és haladás”

Március 15-e megünneplésére iskolánk történelem iránt érdeklődő diákjai az egykori koronázóvárosba, a reformkori országgyűlések színhelyére, Pozsonyba látogattak.
Múltidéző sétánk a város fölé magasodó, jellegzetes négyszög alakú várból indult. A koronázási szertartás egykori útvonalát követve ereszkedtünk le az óvárosba, a Szent Márton dómhoz, amelynek tornyán az ember magasságú, 300 kg súlyú aranyozott korona is jelzi a szakrális épület kiemelkedő szerepét a magyar történelemben. 11 királyt és 8 királynét koronáztak a templom szentélyében. Macskaköves, szűk utcácskákon haladtunk tovább a ceremónia további helyszíneire, a kövek között aranykoronával jelzett irányban. Így érkeztünk a város emblematikus épületéhez, a Mihály kapuhoz, ami a középkori várfalakat őrizte, de a mai emberek – főleg diákok – számára is bírhat jelentőséggel. A legenda szerint ugyanis ha valaki nehéz vizsgája előtt némán áthalad a kapun, számíthat a sikerre. Ez lehet a magyarázata, hogy sok jól nevelt, csendes fiatal sétál mindig arrafelé. A mi diákjaink is éltek az alkalommal, különösen az érettségi előtt állókat motiválta ez a historikus megerősítés.
A Mihály-kapu melletti impozáns palota az egykori reformországgyűlések színtere. A több évtizedes tárgyalássorozatot a március 15-i események gyorsították. Felidéztük Kossuth alakját, aki innen indult a Duna-partra, hogy hajóval vigye a törvényjavaslatokat Bécsbe, a király elé, szentesítésre.
Történelmi sétánk után a város kulináris értékeit is felfedeztük – sokan a híres szlovák sztrapacskát is megkóstolták.
A belváros jellegzetes találkozóhelyénél, a csatornából kikukucskáló Kandi szobránál zártuk a programot.
A kiadós séta után a buszon elkelt az energia pótlás – szerencsére odafelé útban jól bevásároltunk csokis banánból a Hauswirth csokigyárban.